Szerintem kábé sehogy. Vagy így véletlenszerűen. Elképzelni sem tudom, de tényleg.
Minek szaktudás. Van ugye a külsős könyvelő. Ő bármennyire legyen is jó a szakmájában és legyen akár egy kiemelkedően jó szolgáltató, mégiscsak külsős. Benne van a nevében. Vagyis nem ismeri olyan mélységig a vállalat működését, hogy sok javaslatot tudjon tenni. Általában örülnek, ha a cég nem felejti el a fontos dokumentumokat megosztani velük. Például: hiába robbant le valamelyik gép és vált használhatatlanná, ha nem küldjük el a selejtezési jegyzőkönyvet a könyvelő számára, az eszköz évekig fog a könyveinkben éktelenkedni. Továbbá a külsős könyvelőnek nem feladata – ez fontos, sokan elfelejtik vagy félreértik – szóval NEM feladata a stratégiai tanácsadás. Ő könyvel, tények alapján. Múltbeli eseményeket. Nem tudja megjósolni az általa nem ismert ügyvezetői terveid alapján, hogy milyen elszámolási mód, adózási forma lenne számodra az optimális. Mivel nem ismeri a terveid, és nem stratégiai tanácsadó funkcióban van alkalmazva.
A számvitel gonosz berkei. Valószínűleg úgy zárnak ezek a cégek, hogy aztán 1-2 döntés évekig kíséri őket. Akár következmények ismeretében tudatosan léptek, akár nem. Mert van rugalmasság a számvitelben, lehet egy számviteli döntés optimálisabb egyik vagy másik cégnek. De ha emögött nincs valós tudásból átgondolt döntés, akkor jellemzően a fellélegzés csak pillanatnyi. A nap végén minden az eredményben landol. Minden.
Például. Napjainkban aktuális téma mindig az IT, fejlesztés, digitalizáció, AI. Tegyük fel, hogy aktiválásra került egy lefejlesztett szoftver – ez eddig OK, hiszen értéket teremtettünk. Mi történik ilyenkor számviteli értelemben? Az adott évben felmerült költségek beépülnek a termék értékébe, az eredményt ezáltal adott évben nem terhelik. Felvesszük az eszközök közé a fejlesztést. Jön a következő év ( vagy egy későbbi): az immateriális jószág élettartamára amortizációt számolunk el. Ha 50 millió forint az eszköz érték, és 5 év a hasznos élettartam, akkor 5 éven át a plusz költségünk évi 10 millió, ha 2 év akkor évi 25 millió forint. Ennyivel kell magasabbnak lennie a megtermelt árrésnek, hogy azt az évet kihozzuk pozitívra. Mindez rendben van, ha az eszköz életképes és termel annyi extra (!) árbevételt, hogy ezt a költséget fedezze. De ha nincs mellette árbevétel, akkor csak annyit értünk el, hogy évek között mozgott a veszteségünk egy része, de nem oldottuk meg az igazi problémát: produktivitás? Alacsony margin? Vagy agy nem jól súlyozott termékértékesítés? A valós problémát kell kezelni, hogy előre jussunk.
Mit értünk pénzügyi szakmai tudáson. Ezzel azt is megválaszoljuk mi az ami hiányzik, vagyis: mi az ami ezt a végtelenül bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetet – én nem is értem komolyan hogyan lehet így céget vezetni, biztos folyamatosan szoronganék – megoldja. Szakmai tudáson azt értem, hogy valaki tanult számvitelt, ÉS használta is – még ha nem is könyvelt – szóval érti, hogy amikor az egyes gazdasági tranzakciókat lekönyveljük, azoknak milyen rövid – és igen! – hosszú távú hatása van. Kell egy olyan bizalmi ember aki a céget is ismeri és a szaktudása is megvan ahhoz, hogy a megfelelően tudja kezelni és a számvitel nyelvére lefordítani a valóságot. Segíteni a vezetést azzal, hogy ezt átbeszélik és valós megértés van egyes döntések mögött. Ekkor a meglepetések száma jelentősen csökken és kiszámíthatóbbá válik a működés. Ráadásul lekerül az ügyvezető válláról az a teher, hogy a pénzügyi területet neki kell vinnie.
Te jól alszol éjjel?
👉 Kérj konzultációt, és nézzük meg, mire lenne szükséged egy stabil, tervezhető és adatvezérelt pénzügyi működéshez.
